érdektelen vagyok. s mi érdekem valaha ért velem, hát nem ér már semmit s nem érik. az emberek nem élik én meg nem értem, nem érdeklem. nem érdekel mi van velem,nem-velem a világgal körülöttem. meghaltam. kicsit. részben, s egészben. nem érdekel. nem fáj. nem sirat meg. nem izgat. nem megy az agyamra. mert nem megy az sehova sem. még csak nem is van mert nincsen.
okádék mászik torkomból az ég felé. nem az enyém, s ellepi a lég terét. befesti szemeim volt, kék egét. Rajzolnom kellene. szétesett képemet festeni papírra. darabokra hullott világom szilánkjait felhányni lapokra, mert szétrobbanok a semmitől. a mocsoktól. mindentől, amit látok, hallok s nem érzek. és hogy nem lépek csak várok. életerőre miegymásra, mert nincs. se élet se erő se kedv. csak szürke semmittevés van. meg az arcom darabokban. kicsiben, nagyban. forgácsaiban nyugszik a porban. szürke.szürke.szürkülök. s ülök, mást sem csinálok, csodára várva.
