A demokrácia jó. Az összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusokkal együtt is. Úgy képzelem én ezt az egészet, hogy van egy rettenetesen nagy pocsolya, amit valaki egy bottal felkavar, és hihetetlen mennyiségű szemét jön föl a felszínre – ez a szemét ott ül a Parlamentben. Húsz éve még inkább ott ült, azóta valami kis tisztulási folyamat azért lezajlott. Még további évtizedek kellenének, kellettek volna, hogy leülepedjen a mocsok.
Ranschburg Jenő- pszichológus
Részlet Parti Nagy Lajos írásából (Revizor)
Ezen a kedves Revizor-olvasó nem fog meglepődni, én is inkább magam miatt írom le sokadszor: a sajtó megalázásának útszéli, cinikus kísérlete ellen magyar íróként és állampolgárként a leghatározottabban tiltakozom.
Miközben, idézem, „az ország megújítása gőzerővel zajlik”, Európa közepén, a harmadik évezred elején a fülkeforradalom élcsapata zsákba akarja zárni azt a jól-rosszul, de köhögő bolhaseregletet, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk médiának. Nem sokat töprenkedik ezen, ráhúzza, oszt kalap. Zsák van, bolha van, hajaj, hogy van, mi a probléma?
Ez a sajtótörvény rég nem lesz, mikor még mindig emlegetni fogjuk.
Félek, de nem hagyom, hogy ez határozzon meg, a félelem, vagyis nem félek.
Sokan kérdezik, miért vagyok kiakadva. Hát ezért. Engem nem érdekelnek az oldalak. Sem jobb, sem bal. Engem a jogaim érdekelnek, a szabadságom és a demokrácia. Ha ezeket csorbítja valami, ugrom. És hogy másoknak erre a mocskos kis demokráciánkra nincsen igénye, sőt egyenesen szeretnék hogy csorbítva legyen, hogy megmondják mit mikor hogyan tehetsz és mondhatsz, az elszomorít vagy inkább elkeserít, mert ha igény sincs, mit lehet a helyzettel kezdeni, elmenni..?
Napi Zene - Black cherry-Blinded
