Szeretnék 200 kecskét, egy darab földet a hegyekben és élni, világ nélkül.
"Vegyél egy repülőn szállítható magas, fehér asztalt. Fontos, hogy fehér legyen."
"Fordítsd le az angol kérdőívet franciára, ha lehet google translatorral, utána gyorsan kijavítom neked, és tanuld meg."
"Hotelszoba a neveden Lyonban a 37. emeleten."
"Megadom a konkrét instrukciókat, azok alapján rajzold meg a 8 tipikus vásárlót. Két órád van mindegyikre."
"Keress virtuális telefonszámokat szolgáltató céget."
Úgyhogy vettem én már magas, fehér, összecsukható asztalt. Aztán beleraktam a legnagyobb bőröndömbe, amibe nem fért bele. Elvittem Zaragozából Barcelonába vonattal, kimetróztam vele a repülőtérre, ahol bekötöztettem alaposan security wrappel, nehogy véletlen szarrá menjen, ha már annyit kerestem.
Így utaztunk az asztal meg én Lyonba.
Lefordítottam a kérdőívet is angolról franciára, majd a google translator beépített géphangjára elkezdtem franciául tanulni. Ami jó, mert kérdezni már tudok sok mindent, csak azt nem tudom mit csinálok, ha válaszolnak.
Lyonba érkezve, asztallal a hónom alatt megkerestem a hotelt. Bementem az előtérbe, beléptem a liftbe, amiben két gomb volt: földszint és 32. emelet. A 32. emeleten bejelentkeztem, ahol csak a biztonság kedvéért elkérték a hitelkártyámat, és leblokkoltak rajta 225 eurót, amíg a főnököm ki nem fizeti a szobámat. Beszálltam a másik liftbe, ahol 32-től 40-ig voltak gombok és végül, mintegy 8 óra utazás után, megérkeztem a 37. emeleten lévő szobámba.
Kerestem és találtam virtuális telefonszámot és rajzoltam tipikus vásárlót (csak egyet) két óra alatt. Azért csak egyet, mert sajnos manuálisan nem tudtam átvarázsolni emberem szemeit jobbranézből előrenézbe.
Most a lyoni reptéren ülök, várom a gépemet, ami elvisz Barcelónába, immáron asztal mentesen. Ott felszállok a spanyol TGV-re, megnézem az éppen aktuális limonádé filmet, hogy kimossam az agyamat, majd megérkezem Zaragozába, a hatalmas, vadiúj és üres pályaudvarra, ami majdnem olyan jó érzés lesz, mintha hazaérkeznék. A buszmegállóban megvárom Javit, és hazabattyogunk az 51-sel. Otthon beájulunk a nappaliba a tv elé és holnap reggelik egyetlen gondolatot sem akarok pazarolni erre a mocskos világra.
Üdv Lyonból.
Napi Zene: Adele-Hometown Glory
