Akkor nézzünk-hallgassunk egy kis Radiohead-et.
Napi Zene: Radiohead- Lotus Flower
Akkor nézzünk-hallgassunk egy kis Radiohead-et.
Napi Zene: Radiohead- Lotus Flower
Péntek este. Tessék elindulni bulizni!:)
Napi Zene - Fritz Kalkbrenner - Facing the Sun
Nyugodt hajlékomból küldök egy kedves kis számot.
Napi zene- Bombay Bicycle Club- Rinse Me Down
Kitartás életem.
Napi Zene - Adele - Rolling in the Deep
mindannyian aspergesek lennénk
hogy az Y generáció...
hogy tényleg így van?hogy kellene valami megfogható?
hogy mi tart itthon?
hogy miért nem lépsz?
mert besüppedsz,elnyelődsz.végérvényesen megfulladsz.
a pénzben.a harcban.
vagy tengődsz.szenvedsz.
"azt csinálom,amit szeretek"
kevés.kevés vigasz.
mi tesz boldoggá? a pénz. meg Te.
hol vagy?
hol vagy,Pénz?
hol vagy,Te?
hogy az a P-betűs szó,az ami megkülönböztet.
téged Tőlem,tőled Engem,Minket tőlük.minket Tőlünk.
Napi zene- Csík Zenekar- Most Múlik Pontosan (Quimby feldolgozás)
Sziget 2008
Ezért kell a Sziget Fesztivál. Többek között.
És egy duó verzió Kiss Tibivel:
A demokrácia jó. Az összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusokkal együtt is. Úgy képzelem én ezt az egészet, hogy van egy rettenetesen nagy pocsolya, amit valaki egy bottal felkavar, és hihetetlen mennyiségű szemét jön föl a felszínre – ez a szemét ott ül a Parlamentben. Húsz éve még inkább ott ült, azóta valami kis tisztulási folyamat azért lezajlott. Még további évtizedek kellenének, kellettek volna, hogy leülepedjen a mocsok.
Ranschburg Jenő- pszichológus
Részlet Parti Nagy Lajos írásából (Revizor)
Ezen a kedves Revizor-olvasó nem fog meglepődni, én is inkább magam miatt írom le sokadszor: a sajtó megalázásának útszéli, cinikus kísérlete ellen magyar íróként és állampolgárként a leghatározottabban tiltakozom.
Miközben, idézem, „az ország megújítása gőzerővel zajlik”, Európa közepén, a harmadik évezred elején a fülkeforradalom élcsapata zsákba akarja zárni azt a jól-rosszul, de köhögő bolhaseregletet, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk médiának. Nem sokat töprenkedik ezen, ráhúzza, oszt kalap. Zsák van, bolha van, hajaj, hogy van, mi a probléma?
Ez a sajtótörvény rég nem lesz, mikor még mindig emlegetni fogjuk.
Félek, de nem hagyom, hogy ez határozzon meg, a félelem, vagyis nem félek.
Sokan kérdezik, miért vagyok kiakadva. Hát ezért. Engem nem érdekelnek az oldalak. Sem jobb, sem bal. Engem a jogaim érdekelnek, a szabadságom és a demokrácia. Ha ezeket csorbítja valami, ugrom. És hogy másoknak erre a mocskos kis demokráciánkra nincsen igénye, sőt egyenesen szeretnék hogy csorbítva legyen, hogy megmondják mit mikor hogyan tehetsz és mondhatsz, az elszomorít vagy inkább elkeserít, mert ha igény sincs, mit lehet a helyzettel kezdeni, elmenni..?
Napi Zene - Black cherry-Blinded
Napi zene: Quimby új album- Kicsi ország
"Veszélyeztetik a demokráciát Magyarországon" címmel írt jegyzetet a keddi Washington Postba Anne Applebaum történész-újságíró. A szerző az új magyar médiatörvény kapcsán aggódik a magyar szabadságért.
Írásában arra figyelmeztet, hogy míg Fehéroroszországban erőszakkal védik a diktatúrát, addig Magyarországon a demokrácia alakul az egypártrendszer irányába adminisztratív eszközökkel. Ebbe az irányba tett lépésként értékeli a szerző az új médiatörvényt.
Applebaum szerint amikor az USA alkotmányának szerzői a többség zsarnokságától tartottak, akkor az olyan típusú politikusokra gondolhattak, mint amilyen Orbán Viktor.
Index- 2010.12.28.
Anne Applebaum amerikai származású történész és újságíró. Ma a Washington Post szerkesztőségének tagja és a jelenlegi lengyel külügyminiszter felesége.
Munkásságának fő mérföldkövei közé tartozik a The Economist-nál újságíróként töltött évek, mely időszakot (1980-as évek ill. a '90-es évek eleje) a közép- és kelet-európai kommunista országok szociális, politikai és gazdasági átalakulásának vizsgálatával és ennek tudósításával töltött.
A 2003-ban 'The Gulag: A History' címmel megjelent, a Gulágról szóló történelmi könyvéért 2004-ben Pulitzer-díjat kapott.
2010 december 14-én Budapesten, a Terror Háza Múzeumban Petőfi Sándor-díjjal tüntették ki a közép-kelet-európai kommunizmusra irányuló történelmi kutatásaiért. Az ünnepségen részt vett Kövér László, Balog Zoltán és Navracsics Tibor, vezető fideszes politikusok.
Érdemes végigböngészni, akár órákat rászánni, KIK és MIKET írnak rólunk a világban. Mert írnak, ami már önmagában is sokat jelent egy 10.000.000. főt magának tudható kis országnál, méghozzá nem is keveset. Nem csak sokat jelent, ijesztő, mert ilyenkor jön rá az ember hogy mekkora nagy szar van. Az egy dolog hogy itthon miket hordanak össze és mit köpködnek egymásra, de amikor egy csipszar országról cikkeznek világszerte, az jelent valamit.
Egy ízelítő azoknak a külföldi lapoknak és hírportáloknak a listájából, melyek bíráló véleményt jelentettek meg az új magyarországi médiatörvényről és aggodalmukat fejezték ki a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatban az elmúlt egy hét során:
The New York Times
The Wall Street Journal
Financial Times
Amnesty International
The Economist
The Times
European Commission
NASDAQ
BBC
Reuters
Spiegel
Welt
El Pais
El Mundo
Elbágyadtan a karácsonyi kaja és rokon-áradattól ülök a szobámban és nézem hányan jelentkeznek be szilveszterre, a már már hagyománnyá váló bulira, a házunkban.
Kicsit mindig változik, formálódik a társaság, de a 'törzstagok' minidg megmaradnak. jó ez. a változó emberek is kellenek, a ki és behullók. de olyan megnyugtató, meleg érzés, hogy a családom mellett van még egy biztos kis közeg, ahol jól érzem magam, ahol otthon vagyok. Semmire nem cserélném azt az éjszakát, ami idén és bekövetkezik, méltón és kellőképp részegen búcsúztatva 2010-et is, miközben én halálra aggódom magam, hogy 'csak a hi-fire ne öntsetek rá semmit' és hogy 'csak könyörgöm maradjon egyben a lakás':))
hálás vagyok ezért - nem tudom kinek, de hálás vagyok.
Napi zene: egy újabb The XX szám
és egy oxfordi banda, szintén új szerzemény. Mert hát lemaradtam pár nappal a nagy karácsonyozásban:
Stornoway- Zorbing
Az az igazság, hogy ez engem mind nem érdekel. sem a médiatörvény, sem semmi más. foglalkozom vele, de nem érdekel, nem mozgat meg, nem kelt gondolatokat, csak a szokásos hangulatomhoz járul hozzá.
nekem új kell, nekem más kell. Hogy mi mozgat meg? Cortes de Aragon, a 200 fős spanyol falu, az ottani arcok érdekelnek, a képek, a pillanatok amiket láttam, az emberek, minden. nem azért mert érdekesebbek, azért mert mások. Milánóban is ezért tudtam festeni. folyamatosan járt az agyam, egyik ötlet után közben a másik, még be sem fejeztem a képet már a következőn gondolkoztam.
itt nem érdekel semmi. pedig van itt falu meg emberek bőven -Budakalász city. de megszoktam, minden pontját, minden karakterét ismerem, nem érint meg. itt minden ugyanolyan. ismerem ezt az egész országot mint a rossz pénzt.
nem érdekel, egyszerűen nem érdekel.
viszont van a fejemben, nem 1/3 kép, hanem egy egész. sorozatot akarok. töredék sorozatot.
Napi zene: a szöveg miatt - Los Piratas - te echaré de menos
mozdulnom kell.
Mára egy kicsit mást hoztam.
Mert hát mégis csak nagy kérdés, mit lehet és mit nem. És ha nem lehet hát miért nem?
Diákok a médiatörvény ellen. Bohócok a parlamentben. (videók a linkblogon)
Saját magamra vagyok kíváncsi. Mikor akad ki egy olyan rugó, amitől besokallok. Nem sok hiányzik. Rengeteg ismerős arcot látok a tömegben -szószerint meg nem úgy is.
Ha sokat csonkítanak még, vissza sem jövök. De erre nem vágyom. Picit sem. Inkább hagyjanak egy kis élhető szegletet. Nem kérek sokat, szerintem.
Napi Zene: egy új szerzemény -The XX- Basic Space
Napi zene.
Hát akkor én is elkezdem tisztelettel.
Hogy miért pont ezt és miért most,azt magam sem tudom.
A reggeli zenéim egyike.Az elemmel működő valahány megabyte-s mp3 lejátszómon szólt ez a szám.
Mikor még a fagyos,hajnali homályos hétórában tartottam a gimi felé.
A buszon eltöltött időmet csak az 'én szabad negyed órámnak' neveztem.A metró már más volt.A busz volt az én templomom.
Ahol én voltam,csak én meg a zene.
Meg persze a tömeg és halvány izzadságszag.De valahogy mégis minden olyan nyugodt és békés volt.Mikor még minden igaz volt és ártatlan.
Napi zene: az egyik kedvencem - Beirut- Postcards from Italy
és egy feldolgozás: Florence & The Machine
-8 fok. vasárnap. hó. mindjárt karácsony.
Napi zene: egy kis tavasz - The Russian Red- They don't believe
Napi zene: Aloe Blacc - I need a dollar.
Azt kell mondjam, igaza van. Kell a pénz. Nem sok, igazából szarnék én rá, csak a mozgásteremben ne korlátozna, amikor nincsen. Márpedig korlátoz. És nincsen. Ettől meg per pillanat be lehet kattani ebben az országban. Úgyhogy arra jutottam, hogy 'I need a dollar', vagy egy kicsit többre is.
Napi Zene: Kings of Leon - Pyro
Közeledik a karácsony.
Kicsit félelmetes odakinn. Néha. Lenne inkább gyerek az ember. Vagy legalább 'egyetemi hallgató'. A franc tudja hogy működik a tb meg a nyugdíj hozzájárulás. Hogyan és miért kellene nekem adózni? Én még csak 21 éves vagyok és egyébként is. Miért nem intézik ezt el nekem láthatatlan kezek, ahogy eddig is. Országos Egészségpénztár. Szentendrei Okmányiroda. APEH. Szentendrei Sztk. Pomázi Okmányiroda. Posta. Szentendrei Sztk. Okmányiroda...és még el sem kezdtem dolgozni. Én karácsonyra adóbevallást szeretnék anyu, készet. És egy európai egészségbiztosítási kártyát. Meg aztán szeretnék egy állást is, de azt már a jézuskától. Mert felnőttem kedves jézuska. Legalábbis azt mondják. Nem mondják de úgy tűnik. Minden jel ezt sugallja, kedves jézuska. A leadott szakdolgozatom. a diplomám. a lejárt hallgatói jogviszonyom, a tb-vel kötendő szerződésem...jó ez nekem?
nem tudom. még barátkozom a dologgal. mert ugye az egyetemből elég volt. egy időre biztosan. hát lássuk ez milyen. nem gondolom hogy szar. az egyetem sem volt az. azt kell mondjam szép az életem gyerekek. csókolom sírás és pesszimizmus, még csak depressziós sem vagyok. sőt, egyedül sem érzem magam, sem világból kivetett korcsnak. hehehehe régi szép idők. szeretek élni az a nagy büdös helyzet. tanulni kell...hát majd fogok, meg már meg is tettem. dolgozni kell...hát majd fogok, meg olyat is csináltam már. szívni kell, az is megy. de azért jó. mindig jó. nem tudom miért, meg nem tudnám mondani. panaszkodni sokkal könnyebb. de rohadt jó élni az istenért nem adnám azt párezer napot amim van. senkinek sem.
Akkor sem ha az országunk kezd őskáosszá hasonlítani. mert az emberek el vannak tévedve. fejben leginkább. és nem látom hova tartunk. legalábbis remélem, hogy én nem látom jól. mert számomra maximum egy nagy és kemény falnak tűnik az a f*sza kis úticél. kívánom hogy ne legyen igazam.
Akkor sem ha ebben az országban már szabadon lehet zsidózni cigányozni és buzizni. ami számomra elképesztő. annál sokkal több, szavakkal leírni nem tudom milyen tehetetlen érzésem van ezek hallatán. szomorú és tehetetlen.
Akkor sem ha ebben az országban nem vevők az újra és semmire ami különös, nem megszokott, ami egyéni ami előre vihetné....nem a gazdaságot. az agyunkat, amivel gondolkozunk az i*tenért. mert itt az nem tetszik, itt az az ördög maga, az áruló a gonosz. elképesztően borzalmas ez. ki vevő itt bármire is ami nem múlt el?
De, sajnos ettől én még imádom az életem. így van. na ezt fejtse meg valaki. a francért szeretünk mi annyira élni?!
Kedves roterapfel barátomnak meg üzenem, hogy azt gondoltam elkezdek írni egy kicsit. Úgyhogy mi lenne, életem, ha te meg festenél? Elleszünk mi, látom már. Aztán ha ezt elolvastad és rájöttél, hogy én írni nem tudok, te meg festeni, akkor visszakérem az ecseteimet...
Van egy tartozásom karácsonyra. Meg a fejemben egy kép ötletének a gondolatának az 1/3-a. Úgy döntöttem, ez pont elég lesz. Álljunk neki, a k*rva életbe. Csak hogy legyen mit megmutatni a buzizó bagázsnak. tetszeni fog. Nem létezik, hogy közgaszdász legyek, az i*ten verje meg.
Napi zene: Annie Lennox & David Gray - Full Steam
én nem írok.
ő nem fest.
hogyan tovább?
én - itt és most - csak lenni szeretnék az,aki ott és akkor voltam.
-maradj hű magadhoz-
mi más ha nem ez a feladatunk.
Vannak emlékek, amik nem tűnnek. Arcok, szivek, akik maradnak, ott ülnek a fejedben. És vigyáznak. Ha Istenben nem is, ebben hiszek.
Nagyszüleimnek állítok emléket. Vagy állítanék életemmel, ha egyszer méltó leszek rá.Én tisztán élek, (hiszem). Hiszek, nem a világunkban, hiszek abban ami bennünk van. Mert az nagy dolog. Az a háló ami összeköt, nagy dolog. Halottakkal és élőkkel. A csend, az nagy dolog. Sokan nem szeretik. nekem részem. Beszél a némaság, Talán túl sokat is mond, túl őszine, túl nyílt, túl egyenes.
Ma sírásra ébredtem. Tegnap elfeledett kiskori képekben, Anyukám életében sétáltam.
Nem feledtem a helyet. Sokszor álmodok vele: a házzal, az ösvénnyel Pasaréten. Sokszor kellett ott futnom valaki elől álmomban. Sok kép van a fejemben. rengeteg kristálytiszta emlék. 15 éve haltak meg. A napra is emlékszem, a ruhára is ami rajtam volt, 6 éves voltam. Anyura, amikor eltört nagymamám lámpája, a pesti mamáé, azokra a könnyekre amiket nem sokszor láttam az arcán. Emlékszem az arcukra, minden vonásukra. Emlékszem, amikor 14 évesen nekiálltam rajzolni, a fényképüket, és először mentem Baskáékhoz.
Életem mérföldköveiről beszélek (nem sok volt). Mert mindig ott vannak. Nem szoktam róluk beszélni már. Párszor próbáltam, de nem tudok úgy ahogy én szeretném. Ezt nem fogja érezni senki más, aki nem ebben a házban él. A testvérem igen, a némán dohányzó öcsém, aki az ablakban ül, lassan egy órája. Nem kérdez és nem beszél. Nem kell mindig beszélni. Érti ő. tudom és ő is tudja.
sokszor szétesik az élet. sokaknak szétesik az élet. sokaknak nincs élete. anyám szive ezért törik néha keresztbe. Nehéz őt megszólítanom úgy hogy leírjam, amit jelent nekem, anyu, anyám, anyukám. sok mindent raknék a szó mögé, nem fér bele.
Sok szarember van. és sok emberbőrbe bújt szar. ezért megy tönkre anyám testvérének élete. mert vannak rothadó mocskok. embertelen szaralakok. ezért. tudok gyűlölni. Embert nem. Szart igen.
.....................
befejezni nem tudom.